A karaita doktrína szerint a hónap elejét - Rós Chodes-t a hold látószögén való láthatósága határozza meg, vagyis amikor az új hold szabad szemmel láthatóvá válik.

A templom fennállásának idején az izraeliták áldozatokat mutattak be Istennek a nap folyamán, és ünnepnek tartották ezt a napot. 
Ezért különleges imákat is hozzáadunk a Rós Chodes-i imádat során.

Minden évnek 12 hónapja van; kivéve a 13 hónapos szökőévet; nevezetesen, van 1. hónap - Tisri, 2. hónap - Chesván, 3. hónap - Kiszlév, 4. hónap - Tévet, 5. hónap - Sevát, 6. hónap - Ádár, 7. hónap - Niszán, 8. hónap - Ijár, 9. hónap - Sziván, 10. hónap - Támmuz, 11. hónap - Áv, 12. hónap - Elul és 13. hónap - vá-Ádár. 
Hagyományunk szerint ezek a hónapok nevei az Ezra idejéből származnak, és arámi nevek.

A Tórá-ban nem találjuk ezeket a neveket a hónapokra, a hónapokat sorrendjük szerint nevezi; például az 1. hónap, a 2. hónap stb.
 
Az év elején meghatározzuk azt a hónapot, amelyben őseink kijöttek Egyiptomból, ezt a hónapot Áviv-nak hívták, ma Niszán néven ismert. A TáNáCh-ban (a Királyok könyvében) három másik név is megtalálható hónapokról: a második hónapban Ziv, amely ma Ijár néven ismert, a hetedik hónapban Etánim, amelyet ma Tisri néven ismerünk, és a nyolcadik hónap Bul, amelyet ma Chesván néven ismerünk.

A 30 napos hónapokat teljesnek, a 29 napos hónapokat hiányosnak nevezik.